A férjem igazság szerint nem egy ideges típus, kevés dolgot tudok, amivel ki lehet húzni nála a gyufát, vagy fel lehet idegesíteni, az pedig nem más, mint hogy ha valaki a telefonját piszkálja. Nagyon fontos neki a készülék hiszen rengeteg olyan adat van rajta, amit nem igazán tud pótolni, és bár van róla biztonsági mentés, nagyon nagy macera egy új készüléket használatba helyeznie, és éppen ezért mindenki számára tabunak számít a telefonja. Ezt tudom én is és tudja a fiam is, aki most hét éves. Én tudom a kódját, és ha kell akkor persze bármikor használhatom a telefonját, de megmondom őszintén, hogy én is nagyon ritkán szoktam.
A kislányom most négy éves lesz, és bár ő is nagyon jól tudja, hogy apa telefonjához nem szabad nyúlni, ő most feszegeti a határokat. Persze minden gyerek életében van ilyen időszak, ezen nem is lepődtünk meg, ő azonban a lehető legrosszabb dologgal tanulta meg, hogy van olyan határ, amit nem szabad átlépni, az apja telefonjával. Egy óvatlan pillanatban ugyanis megszerezte, és elég sokáig nem is tudtuk, hogy nála van, de egyszer csak jött sírva és hozta a betört kijelzőt, és akkor már tudtam, hogy háború várható a családban.
Imádja a férjem a kislányunkat, és láttam rajta, hogy legszívesebben meg sem szidná, ami nagyon furcsa is volt számomra, de azt is tudja, hogy ezekből tanulnia kell, és meg kell húzni azokat a vonalakat, amiket nem léphet át az ember, mert az életben is van ilyen. Amikor beszélgettem vele, hála a jó égnek azt mondta, hogy gyerek még nagyon, és a https://iszereles.hu/ csapat szuper gyorsan és tökéletesen kijavítja majd a kijelzőt, de meg kell tanulnia, hogy amire nemet mondunk, az bizony nem, úgyhogy egy hétig keményen fog vele viselkedni. Én pedig megnyugodtam, és rájöttem, hogy minden rendben van.